Szerintem, nem a negédes szerelem az igazi, hanem az, amelyiknek "van ideje" átalakulni szeretetté!
Ez a szeretet barátságon alapul, s a két ember szemet tud hunyni a másik gyarlósága felett, mert tudja: a másik is esendõ...
Mindenkinek vannak pillanatnyi vágyai, álmai amikbõl lesznek a félrelépések, amit az önzõ többség nem tud feldolgozni, s új társ után néz, naívan remélve, az új majd nem csalja meg!
Embertársam tévedsz! Hiú ábrándokat kergetsz... A másik nem lesz jobb...
Maradj meg az mellett, kihez annyi emlék fûz, s nézz magadba is: Te sem vagy jobb!
Ha most azt mondod, Te soha sem feszegetted a határaid, azt felelem: Hazudsz! Nekem és magadnak!
Mindenki egy szárnyas paripa, s a leszíjazott égi vándorok igazán lehangoló látványt nyújtanak...
Mindenkinek kell egy társ, akihez bárhonnan s bármikor haza térhet!
Engedd szabadon, s örökre a tied marad!
Nekem ez, eddig bevált!
Még valami: Tudj bocsánatot kérni, ha tévedsz!
A bocsánatkérés ne legyen nemiszerepfüggõ!
Budapest 09., 2013.01.25. 19:30:56.
