Tegnap volt a Költészet Napja, én mégis, ma írom eme blogot.
Szóval, Tudom, hogy tegnap volt József Attila születésnapja, én mégis, ma emlékezem...
Mert volt, egy "József Attila"-szerelem...
Na, nem az eredetit exhumáltam ki, hanem a Sorstól kaptam meg Őt, két méteres változatban, majdnem, két évre!
Az "eredeti felállás" teljesen felcserélődött Nálunk: én verseket, verses leveleket írtam, ő romantikus, egész estés kávérandevúkra hívott...
Úgy éreztem magam, mintha, visszarepültem volna abba az időbe, és Szántó Judit bőrébe bújtam volna...
Olyan kisasszonynak éreztem magam, mint az akkori társ, és ettől repültem... Két éven át!
Egész estéket töltöttünk együtt, munka után, sietett hozzám...
Együtt vészeltük át, Csíkosom "elvesztését" is: Az ő vállán sírtam, eunoch tigrisem "elvesztése" miatt... (Pedig, herélt kandúrom, bitang féltékeny volt rá!)
Hogy lett vége?
Az utolsó télen, túl sokat "túlórázott"...
Egy kolléganője vállán pihente ki, a "túlóra fáradalmait"...
Szóval, Számomra József Attila Szülinapja (A Költészet Napja), Az Ő "Emléknapja" , Számomra...
Az Álomszerű "József Attila"-Szerelemé...
Azóta, Minden Évben Egy Napig, Rá Emlékezem...
2020. 04. 12. 8:56.
